A bűzmirígy

Gyakran fordulnak hozzánk azzal a panasszal kutyatulajdonosok, hogy a kedvencük a fenekét húzza a földön, sokat vakarózik, rágja magát a farka tövénél vagy esetleg a fülét rázza.

Ezeket a tüneteket nagyon gyakran a végbél körüli mirigyek (a "bűzmirigy") gyulladása, kiürülésének hiánya okozza.

A bűzmirigy a kutyák és a macskák végbélnyílásánál kétoldalt lévõ 1-1 kis mirigy, melyek kivezetõ nyílása közvetlenül a végbélnyílásnál van. A mirigyek által termelt váladék rendkívül bûzös, kellemetlen szagú. Fontos szerepe volt (van) a területjelölésben.

Ideális esetben a bűzmirigyek a bélsárürítés hatására ürülnek. Gyulladásukat rendszerint a kiürülés hiánya, a váladék besűrűsödése, esetleg baktériumos fertõzés idézi elõ.

A fent említett tünetek jelentkezésekor érdemes minél hamarabb felkeresni az állatorvost. A rendelõben a vizsgálat során kitapinthatók és kiüríthetõk a feltelt mirigyek. Elhanyagolt, régebb óta gyulladt esetekben a "bűzmirigyek" nehezen üríthetõk, tartalmuk darabos, esetleg gennyes, késõbb besûrûsödik, sûrû fogpasztaszerû. A végbél tájéka olyan fájdalmas lehet, hogy az állat emiatt nem ürít bélsarat (bélsárpangás). Ha a váladék nem tud a szokásos úton kiürülni, elõfordulhat, hogy a végbélnyílás mellett, a bõrön keresztül kifakad.

Enyhébb esetben a végbélmirigyek rendszeres ürítése önmagában is elegendõ hatású.

Súlyosabb viszketés, kiterjedt gyulladásos folyamat esetén már szükséges antibiotikumok, gyulladáscsökkentõk alkalmazása. Ha a "konzervatív" gyógykezelés eredménytelen, a végbélzacskókat műtétileg el kell távolítani.

Ha a fentebb leírt tüneteket észleli kedvencén, feltétlenül forduljon állatorvoshoz! Javasolt a rendszeres kontrollvizsgálat 3-6 havonta (esetenként akár gyakrabban is!). A rendszeres kiadós mozgás kedvezõen hat a végbélzacskó ürülésére.